Lunigiana Toszkána legészakibb tartománya, mely Liguria és Emilia Romagna között, a Magra folyó és annak mellékágai mentén fekszik, azonban eredetileg ez a terület sokkal nagyobb kiterjedésű volt. A kis régió mérsékelt éghajlatú, ahol ma ezer éves történelmének maradványai is fellelhetők. A terület többszáz várat rejt magában, köszönhetően átkelőút-szerepének, melyek közül néhány még ma is jó állapotban van. A Malaspina család egykoron megpróbálta elfoglalni Lunigiana teljes területét, azonban ekkor a firenzei, genovai és luccai Medici családdal találták szembe magukat. A Francigena út Lunigiana egyik jellemzője, mely a középkori időket idézi vissza, a templomokét és a zarándokokét, valamint a falvak közti háborúkat.
A természet a régió másik erőssége, termálvizek, klimatikus és síközpontok, hegymászóutak vegyülnek a helyi folklórral, a hagyományokkal és a gasztronómiával. Lunigiana természetvilága igen változatos az Appenninek gesztenyefáitól kezdve a folyókon át és a kristálytiszta zuhatagokig.
Gasztronómiája fantasztikus ízeiről híres, a gesztenye, a gomba, a fűszerek illatai keverednek benne. A „Testaroli”, a „torta d’erbi”, a „bomba di riso”, a „spalla cotta” csupán néhány különlegesség, melyet meg kell kóstolni.
Lunigiana nevét Luni városáról kapta, melyet a rómaiak alapítottak Kr.u. 177-ben a Magra folyó torkolatánál. Szó szerint „a hold földjét” jelenti.